Hol bújik a tömörítés a dalban

Miért hallod az MP3-at a cintányéron, és miért nem egy sűrű basszuson? A kodek nem rontja el a dalt egyenletes rétegben. Eldobja azt, amit a számítása szerint úgysem hallanál, mert mellette valami hangosabb szól.

A hangos elfedi a halkat

Vegyél egy részt, ahol a lábdob és a gitár már mindent betölt. A szomszédos hangok maguktól takarják egymást, még a tömörítés előtt. Szinte nincs mit eldobni, és az MP3 egésznek hangzik. Nincs mibe kapaszkodni, és ezt a különbséget tényleg nem hallod.

Az ütés után fordítva van. A cintányér elhalkult, a zengés még a levegőben lóg. Halk és hosszú, és nincs ami takarja. Itt spórol a kodek: a lecsengés sziszegéssé vagy fémes hártyává válik. Ugyanez történik a frázis előtti levegővétellel és az ujjakkal a húron. Az alacsony bitrátának nincs hova tennie ezeket a részleteket, és elrontja őket.

Amíg a hang erős, a veszteség rejtve marad. Amikor már csak a farok van hátra, nincs mögé mit rejteni.

Egy bitráta, két különböző feladat

Az egyik a dropot hallgatta, a másik a hi-hatet. Mindkettőnek igaza lehet. A bitráta ugyanaz, a helyek a dalban nem. Egy zenész gyakran hamarabb hallja a különbséget. Nem azért, mert jobb a füle. Egyszerűen nem tölti az időt a basszuson, és egyből a farkot hallgatja.

Ismert dalon könnyebb: emlékszel, milyennek kellene lennie ennek a zengésnek, és azonnal hallod, hogy nem az. Ismeretlen számnál ugyanazt a lyukat könnyű elengedni. A hang a fejben is rosszul marad meg: tíz másodperc múlva már nem emlékszel, hogyan szólt az előző rész. Ezért egy pillanatot hasonlíts, az ütést és azt, ami utána marad. Az egész dalt nem tartod a fejedben.

Ha nem benyomás kell, hanem szám, rejtsd el a fájlnevet, és maradjon csak a hang. A körök a FLAC és MP3 cikkben vannak. A saját küszöbödet azon a fülhallgatón, amin már hallgatsz, a beállítási oldalon tudod meg.